Köztudott, hogy minden növény, így a kapások termesztésének is velejárója a gyomnövények megjelenése, fejlődésével arányos termés csökkentő hatása.

A növénytermesztés evolúciója során a gyomnövények elleni védekezés különböző fázisai alakultak ki és terjedtek el.

A kezdeti kézi kapálást, a ló-kapálás (ekézés), a traktoros kultivátoros sorköz művelés, a vegyszeres növényvédelem és végül – napjainkban már jellemzőnek mondhatóan – a mechanikai és kémiai növényvédelmi eljárások kombinációja követte.

E fontos technológiai elem műszaki hátterének sokszínűségét jól jellemzi néhány statisztikai mutató is.

Ma idehaza 56 féle sorköz művelő család (ebből 37 hazai) 503 különböző típusa azonosítható.

A magyar gyártmányok mellett 8 országból importálunk ilyen kultivátorokat, s kiegészítő szerelvényeiket, s ezek forgalmazását 47 cég végzi, a sokak számára meglepő számok tükrében úgy tűnik, hogy a kínálat bőséges.

Megjegyezzük, hogy kapásnövényeink (kukorica, napraforgó, zöldség, burgonya stb.) közül még ma is különös jelentőséggel bír – a jelenlegi kedvezőtlen EU szabályzók ellenére – a cukorrépa, amely sorközi munkálatainak részletezésétől itt eltekintünk.

Annyit azonban feltétlenül megemlítünk, hogy e növény gyomszabályozása a gazdaságosság mértékét erősen befolyásoló tényezőként szerepel az ágazati tanács technológiai ajánlásaiban, utalva ezzel is a művelet(ek) fontosságára.

Vigyázzunk azonban arra, hogy a mechanikai műveléssel elő segíthetjük a cukorrépa kései elgyomosodását azáltal, hogy a gyommagvak egy részét kedvező csírázási pozícióba juttatjuk.

A működési elv és az agrotechnikai követelmények figyelembevételével kijelenthetjük, hogy a sorköz művelés célja a talaj szellőztetés elő segítése, a talaj cserepesedésének megakadályozása, a csapadék beszivárgásának lehetővé tétele, a gyomok teljes megsemmisítése és esetenként a tápanyagok talajba juttatása.

A felsorolt műveletek sikeres megvalósítása érdekében a sorköz művelő kultivátorokkal szemben az alábbi agronómiai követelményeket kell támasztani:

• a művelési mélység azonos legyen hossz- és keresztirányban egyaránt, a megengedhető eltérés: max. 10–15%.

• a talaj fellazítását túlzott mértékű rögösödés és porosodás nélkül kell végezni; a művelő szerszámok nem hozhatnak nedves talajréteget a felszínre, nem tömöríthetik jelentős mértékben a szerszámok alatti talajt, mivel a nagymértékű tömörítés akadályozza a talaj légcseréjét és a kultúrnövény fejlődését;

• a gyomok min. 95%-át ki kell irtani, minimális mértékű védősáv mellett;

• a művelő elemek a kultúrnövényt nem károsíthatják sem felszín alatt, sem pedig fölötte, s a kikelt növényeket nem szórhatják be földdel;

• a csatlakozó sorok pontatlansága következtében felmerülő kultúrnövény sérülés csökkentése, ill. elkerülése érdekében a kultivátorok által művelt sorok száma (pl. 5 + 2 × 1/2 legyen azonos a vetőgép sorok számával (pl. vetés 6 soros szemenkénti vetőgéppel).

A traktor-munkagép kapcsolat szempontjából megkülönböztetjük a homlok függesztésű, a has alá szerelt és a hátsó függesztésû sorköz művelő kultivátorokat.

A megfelelő rálátás és a pontos kormányzás szempontjából kedvezőbb megoldások a homlok függesztésû, ill. a traktor, vagy eszközhordozó erőgép alá szerelt (függesztett) változatok.

Az ilyen kivitelű gépeknél viszont külön berendezésekkel (általában a hátsó függesztő berendezésre szerelve) kell gondoskodni a traktor (erőgép) keréknyomainak fellazításáról, ill. egyes speciális kiviteleknél (traktor oldalára szerelt kultivátor) a traktor alatti sorköz(ök) műveléséről.

A rászerelt kivitelektől (amelyek egyedi megoldásúak) eltekintve a kultivátorok függesztőműve ISO-szabványos kivitelű kell legyen, akár homlok, akár hátsó függesztésüekről legyen szó. A hárompont függesztő berendezés lehet hagyományos-, vagy ún. gyorskapcsolós kivitelű.

A mai modern sorköz művelő kultivátorok általában egy fő tartós kivitelben készülnek, bár a nagyméretű, 12/18 soros kukorica kultivátoroknál esetenként merevítés céljából előfordul segédtartós kivitel is.

A fõtartók nagy többsége nagy szilárdságú, négyszög szelvényű acél csőből készül, de ismeretesek speciális kivitelek is (pl. vezető sínekkel kiegészített kör keresztmetszetű acélcsövek).

A fõtartók általában egy tagból készülnek, de a nagy szelességű változatoknál – a szállítási szélesség csökkentése, esetenként kevesebb sor művelésé érdekében – megtalálhatók az osztott kivitelű, felhajtható szárny részű megoldások is.

A sorköz művelő kultivátorok legfontosabb egységei a művelő elemeket, védő elemeket és mélységhatároló (mankós) kerekeket magába foglaló művelő tagok.

A szerszámok vízszintes beállását, ill. elmozdulását lehetővé tevő paralelogrammás felfüggesztésű művelő tagok a fő tartóhoz oldható kötéssel csatlakoznak, annak érdekében, hogy elhelyezésük a különféle sortávolságú növényekhez egyaránt igazítható legyen.

A művelő tagok paralelogrammás függesztő szerkezetébe egyes típusoknál – a biztonságos talajba hatolás érdekében – szabályozható előkészítésű tekercsrugót szerelnek.

Szintén a paralelogramma szerkezetbe szokásos beépíteni a művelő tag szállítási magasságát biztosító rögzítő elemeket.

A művelő tag mellső részén a mélységhatároló kerék, hátsó részén a kapacsoport helyezkedik el.

A kapák művelési mélységének beszabályozására szolgáló mélységhatároló kerék napjainkban szinte kizárólag gumiborítású, amely megakadályozza a talaj feltapadását és ez által a kapálási mélység nem kívánatos változását.

A mélységhatároló kerekek állítása szakaszos (csap-furat, reteszek stb. megoldású), vagy folyamatos (szorító kötéses, vagy csavarorsós kivitel) lehet.

A kultivátor szerszámainak felerősítésére szolgáló kapaszár merev, rugós vagy félmerev.

A merev szerszám mélységtartása a legjobb, de túlterhelés esetén deformálódhat, törhet. A rugós szerszámszár jól követi a talaj- és a talajfelszín változásait, a terhelés elől kitérhet, a rugózás segítheti a porhanyítást és a gyomkivágást.

Ugyanakkor keményebb talajrészhez érve függőleges-, vagy oldalirányban kitérhet, veszélyeztetve ez által a mélységtartást, ill. magát a kultúrnövényt.

A függőleges irányú elmozdulásnak van egy másik hátránya is, nevezetesen az, hogy ilyenkor megváltozik a kapa ráhelyezési szöge.

Ez a változás kedvezőtlenül befolyásolja a vágás hatásfokát és a kapa talajmozgatását, amelynek következményeként növekedhet a talaj nedvességvesztése.


A félmerev szerszámszár egyesíti magában az előző kettő előnyeit, de sajnos néhány hátrányát is megtartja. Mindezekből az következik, hogy a szerszámszárat az üzemeltetés feltételei és az alkalmazott kapa típusa szerint kell megválasztani. A kultivátorok tulajdonképpeni működő elemei, a szerszámok négy fő csoportba sorolhatók:

• egyoldalas, más néven saraboló kapák. Jellegzetességük a sekély munkamélység és a művelés utáni egyenletes talajfelszín. Kivitelük szerint lehetnek ívben, vagy derékszögben hajlítottak. Munkaszélesség-tartományuk: 150–350 mm;

• kétoldalas, más néven lúdtalp, vagy szárnyas kapák. Jellegzetességük a kétszárnyú kivitel, amelynél a középrész meredeksége változó, a nagy sebességű, csekély emelő hatású alacsony szögállástól, a mélyművelésre jó lazító hatással alkalmazható meredek szögállásig. Munkaszélesség-tartományuk: 100–400 mm, de van 550 mm-es is;

• ékalakú, ívelt formájú lazító kapa. Jellegzetességük a keskeny, csúcsos (lándzsa) forma, általában fordítható kivitelben készülnek. Gyomirtó képessége csak kelő félben levő, gyenge állományban érvényesül. Művelés után a talajfelszín „nyitott marad”. Munkaszélesség-tartományuk: 30–60 mm;

• forgókapák, más néven csillagkerekek, vagy rolling-elemek. A küllős kapához hasonlóan talajhajtású forgó szerszám, amelynek azonban a „fogai” csavartak és élezettek. A fogak jobbos, vagy balos vágásra vannak kialakítva, és mivel a haladási iránnyal szöget zárnak be, oldalirányba mozgatják-szállítják a talajt. A talajmozgatás-szállítás a beállítástól függően lehet sorra hordó, vagy sortól távolító. A hajlított fogak darabolnak, forgatnak, a kelő félben lévő apró gyomokat kiütik, a nagyobbakat elvágják, miközben a talajkérget is feltörik. A forgókapákat nem egyedileg, hanem 2–8 csillag kerékből álló csoportokban alkalmazzák.

Az ismertetett szerszámokon kívül előfordulnak egyedi tervezésű és feladatú formák, ill. különleges feladatú kapák is.

Ilyenek lehetnek például a TLT hajtású rotációs kapák, az ágyásos vagy bakhátas kultúrákhoz használatos kormánylemezes, vagy tárcsás töltögető szerszámok, bakhátápoló vagy felszínmunkáló rugós fogú boronák és a növényápolással egymenetes tápanyag talajba juttatására és/vagy befedésére szolgáló növénytápláló kapák.

Az előzőekben bemutatott kultivátor szerszámokat nem egyedileg, hanem művelőtagonkénti csoportokban használják.

Az ápolandó növény fajtájától, állapotától, továbbá a talajféleségtől és állapottól függően az egyes kapatípusokból önálló, vagy kombinált csoportok alkothatók.

A főbb kapacsoport-összeállítások:

• lúdtalp (szárnyas) kapa + 2 db saraboló kapa,

• 3 db lúdtalp (szárnyas) kapa,

• 5–7 db ékalakú kapa,

• lúdtalp (szárnyas) kapa + 2 db forgókapa csoport,

• 2 db forgókapa csoport, ill. a gyártók egyedi kreációi.

A kapacsoportok összeállításánál figyelemmel kell lenni a kultúrnövény védelmére is, ezért azoknál a csoportoknál, ahol a sor mellett lúdtalp kapa halad, a növény felöli szárny szélességét csökkenteni szokták.

A kapacsoportok másik jellegzetessége az, hogy a csatlakozó sorokban nem teljes, hanem csökkentett darabszámú, általában fél kapacsoportot használnak, amely viszont oda- és visszamenetben egyaránt dolgozik.

A sorköz művelés során elkerülhetetlen, hogy a művelő szerszámok bizonyos mennyiségű talajt ne dobjanak a kultúrnövényre, ill. kormányzási hiányosságok következtében veszélyesen meg ne közelítsék a növénysort.

A kultúrnövény károsodásának megelőzése érdekében a kultivátorokon sor védő berendezéseket alkalmaznak, amelyek fedőlemezek, védő burkolatok, ill. forgó mozgású védő tárcsák lehetnek.

Egyes gyártmányoknál a fedőlemezt közvetlenül a paralelogrammás művelő tagra helyezik, amely így a kapacsoporttal együtt mozogva biztosítja a harmonikus működést.

Az általánosabban használt megoldás a művelő tagok közé a fő tartóra függesztett kivitel, amelynek beállítása önállóan történik.

A kultúrnövény maximális védelmét biztosító védő burkolatok a pontos beállítás nehézkessége miatt főleg az értékesebb zöldségnövényeknél használatosak, míg a talajhajtású védő tárcsák a széles sortávú növények növelt sebességű művelésénél előnyösek.

A traktorok és vetőgépek folyamatos fejlesztése ellenére a kultúrnövény sorok egyenessége nem tökéletes, főleg nem lejtős területen.

Az ilyen sorok pontos követése sorköz műveléskor elég nehézkes. A homlok és a has alatti függesztésû kultivátorok kormányzása a traktorral (erőgéppel) együtt történik.

Más a helyzet a hátsó függesztésû kivitelnél, ahol a traktorvezetőnek előre figyelve kell a sor változásait követni, ugyanakkor a hátul elhelyezkedő kapatagok mozgását kellene irányítani.

Korábban, ill. egyes keskeny sortávú kultúráknál (zöldségnövények, cukorrépa) még napjainkban is olyan sorköz művelő kultivátorokat használnak e feladatra, amelyeken külön kormányos végzi a kultivátor irányítását.

A kultivátoron a művelő tagok mögött el helyezkedő kezelő mechanikus, vagy hidraulikus müködtetésű kormányzó berendezést kezel a kultúrnövények sérülésének elkerülése érdekében.

Az ergonómiai szempontból kedvezőtlen megoldást a széles sortávú kultivátoroknál iránytartó tárcsás csoroszlyákkal helyettesítik, amelyek mélyen a talajba haladva akadályozzák meg a kultivátor keresztirányú

elmozgását, csúszását.

A tárcsás csoroszlyák talajban tartását tekercsrugós feszítő berendezések biztosítják.

A nagyméretű, 6–12 soros kultivátorok szerkezeti szélessége meghaladja a gépek közúti szállíthatóságára vonatkozó előírásokat. Ezért valamilyen segédberendezést szükséges használni a szállítási szélesség elérése érdekében.

Széles körben ismeretes a kultivátorok hosszirányú szállítása, amelyhez kiegészítő vonóberendezés és „vonókocsi” alkalmazása szükséges, amelyre a gerendelyt tartó kerekeket szokás átszerelni.

Gyakorlati szempontból praktikusabb, de egyben drágább megoldás az, amelynél a fő tartó gerendely szárnyrészeit felhajtható kivitelben készítve érik el a szükséges szélességcsökkentést.

A sorköz művelő kultivátorok alkalmazási feltételei közül elsődleges, hogy méretének igazodnia kell a vetőgépéhez, ami azt jelenti, hogy a kultivátor által művelt sorok számának meg kell egyeznie a vetőgépen alkalmazott vető elemek számával.

Bizonyos kényszer szülte esetekben ezektől el kell térni, ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vetőgép sorszám a kultivátorénak egész számú többszöröse (pl. 12 soros vetőgép után 12, 6, esetleg 4 soros kultivátort lehet használni.

A kultúrnövény-sérülést elkerülendő a csatlakozó sorokban ne használjunk teljes kapacsoportot, hanem oda-vissza menetben csökkentett szelességű, feles kapacsoporttal dolgozzunk.

A sorköz művelő kultivátorok kedvező művelési sebessége passzív szerszámok esetén 4–8 km/h, forgó szerszámokkal 6–12 km/h.

E sebességtartomány azonban csak kormányossal,  jól vezetett és iránytartó csoroszlyákkal felszerelt kultivátorral, vagy soron tartó automata rendszerek segítségével érhető el, és csak akkor, ha a szerszámok élkiképzése megfelelő, ill. minden kapatagon azonos értékű.

Lejtős területen az előbb közölt sebességtartományok értelemszerűen kisebbek, az iránytartó csoroszlyák száma pedig nagyobb, annak érdekében, hogy megelőzzük a kultúrnövény-sérülések számának és mértékének növekedését.

Az élszögek tartós biztosítása céljából célszerű a keményfém falrakásos kivitel alkalmazása, bár ez nem minden körülmények között gazdaságos megoldás.

A kultivátorozás alapvető feladata a gyomirtás és talajápolás csak az adott körülményekhez helyesen megválasztott és jól beállított szerszámcsoportokkal valósítható meg.

Ehhez ismerni kell az egyes szerszámok előzőekben ismertetett műveleti jellemzőit, de legalább ennyire fontos az előkészítési, beállítási előírások ismerete és betartása is.

A kultivátorok előkészítése, beszabályozása során arra kell elsősorban figyelni, hogy a homlok-, vagy has alatti függesztésű gépek a mezőgazdasági traktor kormányzási elmozdulásokat követve, míg a hátsó függesztésû gépek – merev kapcsolat esetén – ellentétes irányban mozognak.

Ezért a hátsó függesztésû kultivátoroknál a függesztő karok szabad mozgását ne korlátozzuk.

A sorköz művelő kultivátorok viszonylag alacsony fajlagos vonóéról szükségletű gépek, de ugyanakkor nagy emelő kapacitású (függesztő) berendezést – főleg a 6/12 soros kivitelnél – és megfelelő mellső tengelyterhelést igényelnek.

E feltételek biztosítása érdekében az üzemeltetés megkezdése elött:

• ellenőrizzük a hidraulika olajmennyiségét, a tömlők, a csatlakozások és a munkahengerek tömítettségét,

• a függesztő szerkezet emelő orsóit az üzemeltetési előírások szerinti, de azonos hosszúságúra állítsuk. A kultivátor hosszirányú vízszintességét a felső függesztő karral kell beállítani,

• a függesztő berendezés vízszintes karjait úgy állítsuk be, hogy üzem közben tegyék lehetővé a keresztirányú elmozdulást, de szállításkor akadályozzák a lengést,

• a függesztő berendezést úgy állítsuk be, hogy a fő tartó gerendelyt megfelelő magasságban tartsa ahhoz, hogy a paralelogrammák szabadon, a felszínt követve mozgathassák a művelő tagokat. Azokon a gépeken, amelyek gerendelytartó kerekekkel vannak ellátva, a függesztő berendezést úszó helyzetbe kell állítani, ezek a kerekek szimmetrikusan, és a sorok középvonalában járjanak,
  
  • a kormányzáshoz szükséges mellső tengelyterhelés érdekében használjanak póttömeget a traktor elején, ha a kultivátor kiemelése az előírt érték alá csökkenti azt.
• A gumiabroncsokra, ill. a traktorra vonatkozó megengedett terheléseknél sohasem használjunk nagyobbat.

A kultivátor beállítását legegyszerűbben úgy végezhetjük el, ha a traktorra felkapcsolt gépet sima, vízszintes lehetőleg szilárd burkolatú felszínre helyezzük és végrehajtjuk a következő műveleteket:

• a kultivátor szimmetria középvonalától kiindulva mindkét irányban jelöljük ki/ellenőrizzük a sorok helyét a gerendelyen,

• állítsuk be a fő tartó gerendely – kezelési utasítás szerinti – magasságát egy támaszték segítségével, majd állítsuk a paralelogrammás függesztő berendezéseket úgy, hogy a szerszámtartó gerendelyek vízszintesek legyenek,

• állítsuk be a szerszámszárakat az ajánlott magasságra, majd rögzítsük azokat függőleges irányban. Ezt követően a szerszámtartókat toljuk oldalirányba addig, ameddig el nem érjük a sorközök teljes szelességű műveléséhez szükséges távolságot,

• toljuk oldalirányba a művelő tagokat addig, amíg a szerszámok és a növénysorok közötti megkívánt távolságot el nem érjük. A videosáv szélességének beállításánál vegyük figyelembe a kezelési utasítás ajánlásait,

• állítsuk be a szerszámok optimális ráhelyezési szögét. A kapatestek élének/hegyének túlzott magasságra állítása (a negatív szögállás közelítése) a művelő testek talajból történő kiemelkedését és a szárnyak túlzott kopását idézi elő. A csúcsok lefelé állítása, (túlzott ráhelyezési, ill. behúzási szög) viszont megnöveli a szerszám behúzását, aminek következtében a szükségesnél nagyobb lesz a mélység és a kapahegyek kopása, ill. megnövekszik a támasztó kerekek terhelése,

• a forgókapa minden egyes tagját azonos szögben kell beállítani,

• a szükséges munkamélység beállításához helyezzünk azonos méretű támasztékot minden egyes mélységhatároló kerék alá,

• az iránytartó tárcsás csoroszlyákat azonos, de nem túlzottan nagy mélységre állítsuk a stabilitás biztosítása és annak érdekében, hogy a gyomnövényeket jó hatásfokkal vágják és ne tekerjék fel a tengelyre.

A fejlesztés helyzetében az elmúlt 30 évben a mechanikai és kémiai növényvédelem rivalizációja volt megfigyelhető.

A növény védő szerek fejlődése és sikere egy időben olyan mértékű volt, hogy szinte teljesen visszaszorította a sorköz művelő kultivátorok használatát. A teljes felületű vegyszerezés azonban komoly problémákat is felszínre hozott.

Néhány növény védő szernél ugyanis szűknek bizonyult a megfelelő gyomirtás és a kultúrnövény károsítás közötti határ.

Bizonyos gyomirtószereknél az okozta a nehézséget, hogy a talajban maradó szermaradványok befolyásolták a vetésváltás sorrendjét.

Élő problémát jelent napjainkban az is, hogy egyetlen gyomirtószer sem ad tökéletes megbízhatóságot a talaj, a nedvességtartalom és az időjárási viszonyok minden kombinációjára.

Az itt felsorolt tényezők sokszor másodlagosnak bizonyultak a vegyszeres gyomirtás kritikája során, mivel a két legnagyobb kifogás – az egészségkárosítás és a növekvő költségek – is elégséges volt a módszer visszaszorítására.

Mivel azonban a kézi-, és önálló gépi kapálás lehetősége a különböző gazdaságokban technikailag sem áll mindig rendelkezésre, ill. kevésbé rentábilis, ezért napjainkban a legmegfelelőbb módszernek a sorpermetezés és sorköz művelés kombinációja tűnik.

Ezt igazolja az utóbbi időben egyre szélesebb méretekben alkalmazott osztott tápanyag kijuttatás sor műveléses technológiája is.

Az ennek bevezetésében úttörő szerepet vállaló Omikron Kft. fejlesztési stratégiája pl. teljesen más irányban indult el: olyan kukorica kultivátort terveztek, amely vázszerkezeti jellemzőinél, kapaválasztékánál, szilárdsági méretezésénél stb. fogva alkalmazható volt dohány és dinnye sor művelésre, és szántóföldi – teljes felületű – kultivátorozásra is.

Ezen jellemzőket ma is megtartva igazodtak a szakmai kihívásokhoz, nevezetesen az akkor nyugaton már elterjedten használt tápkultivátor megalkotásához, amelynek sikere piac vezetővé tette a céget.

Az elektronika térhódításával idehaza is megjelentek az automatikus kormányzású sorköz művelő kultivátorok. Az elektronikus működésű érzékelő és beavatkozó (kormányzó) elemek magas ára – a kétségtelen előnyök ellenére – azonban egyenlőre kétségessé teszi a módszer gazdaságosságát.

A DGPS s ezen belül az automatikus kormányzási rendszerek további tökéletesítésével azonban ez a módszer is piaci tényező lehet.

A gazdaságosság kérdése azonban nemcsak itt, hanem a művelet kapcsolásnál is sorsdöntő.

Ugyanis az egymenetes sorköz művelést és tápanyag-kijuttatást végző növénytápláló kultivátorok elterjedését éppen úgy, mint a sorköz mechanikai ápolását és a sor vegyszeres kezelését, azaz sávos permetezését egy menetben végző kombinált kultivátor széleskörű alkalmazását a gépcsoportok beszerzési ára döntő mértékben megszabhatja.

A kukoricabogár elleni küzdelem és/vagy a GMO engedélyeztetés (lásd szlovák kísérletek) műszaki kihatásai már napjainkban is a konstruktorok szakmai feladatai között szerepelnek.

Fentiek figyelembe vétele mellett azonban ne feledjük: a jó munka minőségű és hatékony sorköz művelés a vetéssel kezdődik!

Forrás: agronaplo.hu